Az Európai Bizottság kérdései és a szervezők képviselőjének válaszai a nemzeti régiók védelméről szóló polgári kezdeményezésről

Mi késztette Önt ennek a polgári kezdeményezésnek a vezetésére?

A kezdeményezés kidolgozásának három oka volt:

1. Szülőföldem, Székelyföld Romániában található, és azt egyértelmű nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őt körülvevő, szintén Romániában található régióktól. Ahogy azt számos közgazdaságtani tanulmány leírta, a Székelyföld e sajátosságok miatt állandó gazdasági és szociális hátrányt szenved el, annak ellenére, hogy Románián belül olyan nagyobb (NUTS II) régió részét képezi, mely az EU kohéziós politikája keretében rendelkezésre álló forrásokból bőven részesül. Vagyis a kohéziós politika jelenlegi jogi eszközei nem alkalmasak arra, hogy elérjék a kohéziós politikai alapvető, az Európai Unió Működéséről szóló Szerződésben rögzített célját.
2. a felismerés, hogy az Európai Unióban több más olyan régió is van, amelyet nyelve, kultúrája megkülönböztet a környező régióktól, és ezek a székelyföldhöz hasonlóan szintén hátrányos helyzetűek.
3. és végül az a döntő felismerés, hogy az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés célkitűzései közé tartozik az ilyen hátrányok felszámolása, ebből következően az Európai Unió kohéziós politikája a megfelelő módosítások révén meg tudná szüntetni ezeket a hátrányokat. Ezáltal elkerülhető lenne e térségek regionális identitásának nemkívánatos – az említett szerződések által célként követett kulturális sokszínűséggel ellentétes – megváltozása.

A jelenlegi kohéziós politikai szabályozás lehetővé teszi, hogy a Kohéziós Politikai Alapok támogassák a regionális nyelvi és kulturális sajátosságok megőrzését a regionális és nemzetgazdasági fejlődés elősegítése érdekében. A célzott intézkedések a nemzeti vagy etnikai kisebbségek hozzáférését is javíthatják ezekhez az alapokhoz. Ezt figyelembe véve hol lát lehetőséget további intézkedésekre? Felvázolná, milyen jogszabályi változásokra gondol a kohéziós politika jogi keretét illetően?

A kezdeményezés nem a kisebbségekre vonatkozik, amint azt a kérdésben burkolt állítás sugallja, hanem a régiókra. Azokra a régiókra, amelyeken az ország népességétől eltérő nyelvű, kultúrájú nemzeti közösség él. Ezeknek a régióknak a népességmegtartó ereje, a sokszínűséghez való hozzájárulásuk mint önmagában vett uniós cél és érték semmilyen besorolás szerint nem minősül „kisebbségi jognak”. A jelenlegi kohéziós politikai szabályozás nem szentel külön figyelmet nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságokkal rendelkező régióknak, ezzel veszélybe sodorva azok népességmegtartó erejét, ami pedig e a területi, gazdasági, társadalmi kohézió lényeges eleme.

Hivatkozik a gazdasági lemaradás megelőzése, a fejlődés támogatása, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeinek megőrzése az eltérő nemzeti, etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellemzőkkel rendelkező régiók esetében, ideértve a közigazgatási hatáskörrel nem rendelkező földrajzi területeket is, miközben gondoskodik e jellemzők változatlanságáról. Hogyan látná a tagállamok részvételét és szerepét e célkitűzés biztosításában?

A harmadik és a negyedik kérdés egyaránt felveti a tagállamok szerepét és részvételét a polgári kezdeményezés célkitűzéseinek megvalósításában. Ez egyrészt érhető úgy, hogy a Bizottság osztja az európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét megelőző, a Törvényszék előtt T529/13. számon folyamatban volt peres eljárásban a Bizottság oldalán beavatkozó tagállamok aggályait a közigazgatási rendszerükbe való esetleges uniós beleszólással kapcsolatban. Azonban az Európai Unió Bíróságának a C420/16. P. sz. ügyszám alatt hozott – a Törvényszék elsőfokú ítéletét megsemmisítő – ítélete nyomán ezek az aggályok alaptalannak minősülnek, emiatt másként kell értelmezni a Bizottság idevágó kérdéseit. E másik értelmezés szerint e kérdések lényegében technikai jellegűek és arra vonatkoznak, hogy milyen jogi megoldás szerint tudna részt venni egy tagállam ebben a jogalkotásban.

E tekintetben előrebocsátjuk, hogy az európai polgári kezdeményezés jellegéből adódóan arra hivatott, hogy az azt támogató európai polgárok felhívják a Bizottság figyelmét egy olyan orvoslást igénylő problémára, melynek tekintetében az uniós jogalkotó szervek hatáskörrel rendelkeznek. A konkrét jogalkotási eszközök megválasztása, adott esetben jogi aktusok koncepciójának vagy szövegének megalkotása olyan kodifikációs szakismereteket igényel, amely túlmutat azon a szinten, amely egy polgári kezdeményezés szervezőitől és támogatóitól elvárható. E tekintetben tehát csak arra utalunk, hogy a polgári kezdeményezésünk tárgyát képező probléma tárgyát és jellegét feltártuk, az arra vonatkozó uniós jogalkotási hatáskört a Bíróság fent hivatkozott ítélete igazolja. Mivel az EUMSz a kohéziós politika körében az azonosított hátrányok orvoslását írja elő, e tekintetben a megfelelő jogi aktusok megalkotására az erre hivatott uniós szerveknek – így kezdeményezőként a Bizottságnak is – nem csak hatásköre,
de kötelessége is van.

Azt ugyanakkor fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a tagállamok érdekeltek abban, hogy az Európai Unió kohéziós politikája sikeresen működjön az ő területükön is. A kezdeményezés nem ellenséges a tagállamokkal szemben, sem a szuverenitását, sem az integritását nem sérti azon tagállamoknak, akik elismerik hogy a területükön van nemzeti régió. A nemzeti régiók elismerésének előfeltétele az érintett régió lakosságának akarata, és az érintett országnak a hozzájárulása, hogy egyik vagy másik régiója az Európai Unió nemzeti régiója legyen az elfogadott jogszabály alapján. Egy példával szeretném szemléletessé tenni a fentieket. 1. Az Európai Unión kívül álló, de szintén európai szervezet, az Európai Tanács kezdeményezésére működnek az eurorégiók. Ez az Európa Tanács tagállamainak határmenti együttműködésének intézményei. Az eurorégiók a régiók lakosságának akaratából és az adott tagállam külügyminisztériumának engedélyével jöttek létre. Lehetséges tehát az államok között létrehozni egy nemzetközi szabályozás alatt álló regionális és határon átnyúló struktúrát is. Annál könnyebben elfogadhatják a tagállamok, hogy a területükön lévő régiók kiemelt figyelmet kapjanak az Európai Unió kohéziós politikájában.  Ugyanígy ismereteim szerint a 1059/2003 rendeletben a NUTS régiók meghatározása – és különösen abban az egyes megnevezett régiók felsorolása – is az uniós szervek és a tagallamok közötti párbeszéd-alapú együttműködés eredményeként született meg, anélkül, hogy az bármely tagállam közigazgatási berendezését sértette volna. Az 1059/2003 rendeletet úgy alkották meg, hogy az Európai Unió megalkotta az általános rendelkezéseket, a függelékben lévő felsorolások és térképek pedig a tagállamoktól kapott visszacsatolás eredményeiként kerültek az uniós jogba. De említhető akár a bor eredetvédelem körében az egyes uniós tagállamokban található borvidékek felsorolása is a vonatkozó uniós jogi aktusokban.

Ön szerint mik a hiányosságok a kohéziós politikai alapokhoz való hozzáférésben, miközben garantálják a megfelelő gazdasági fejlődést és egyedi tulajdonságaik megőrzését, és hogyan lehetne ezeket orvosolni? Hogyan látná a tagállamok részvételét és szerepét e célkitűzés biztosításában?

Alapvető hiányosságnak tekintjük, hogy a kohéziós politika körében megalkotott uniós jogi aktusok a nemzeti régiók fogalmával a létező valóság ellenére nem vetnek számot, a tagállamok számára nem biztosítanak lehetőséget a területükön található nemzeti régiók megnevezésére, és az érintett régiók számára nem biztosítanak hozzáférést a kohéziós politika alapjaihoz. A hozzászólások során március 25-én szóvá tettük, hogy a kohéziós politika szempontjából láthatatlan az Európa Unió számára, hogy Székelyföld lemarad, hiszen az Európai Bizottság kizárólag csak a NUTS II átlagát követi, és figyelmen kívül hagyja a rendszerszintű gazdasági lemaradásokat a NUTS II régión belül.

A negyedik kérdésben beépített állítás félrevezető. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkelye meghatározza exemplifikatív módon azokat a régiókat, amelyeket kiemelt figyelemben kell részesíteni. De erre a meghatározásra nem azért van szükség, mert a kohéziós alapokhoz való hozzáférésben hiányosságok vannak, hanem azért, mert objektíven létező területi, gazdasági, éghajlati, földrajzi, demográfiai körülmények teszik szükségessé, hogy ezek a régiók kiemelt figyelemben részesüljenek. Hasonlóan a nemzeti régiók Európa kulturális szigetei. Ez is egy objektív valóság, amely a kohéziós politika szempontjából hátrányt jelent. Következésképp a Bizottságnak törvényhozási tennivalója van. Technikailag most már egy Európai Unión belüli joggyakorlatot hozok fel példaként. Az 1059/2003 rendeletet, a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról úgy alkották meg, hogy az Európai Unió megalkotta az általános rendelkezéseket, a függelékben lévő térképeket pedig a tagállamok.

Meg tudná magyarázni a polgári kezdeményezés mellékletében említett konkrét javaslatokat, amelyek a Bizottság bejegyzési határozatának hatálya alá tartoznak? Hogyan képzeli el ezeknek a kohéziós politika keretébe történő integrálását, miközben biztosítja a célkitűzésekkel való összhangot?

A polgári kezdeményezés függelékében célokat, a célokat alátámasztó érveket és elveket fogalmaztunk meg. A függelék nem jogszabálytervezet még akkor sem, ha kimondja, hogy: szükséges a nemzeti, etnikai kisebbségi régiók jogszabályban foglalt meghatározása, amelyhez az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkelye kontextusában is támpontként szolgálhatnak a függelékben felsorolt különböző jogszabályok, amelyekről a későbbiekben a szervezők elmondják, hogy a nemzeti, etnikai kisebbségi régiók vagy nemzeti régiók fogalmának minden lényeges eleme adott. De maga a kezdeményezés is a kötelező információk között meg is teszi a javaslatot a nemzeti régiók meghatározásában. A diszkrimináció burkolt fogalmának tilalma szintén megjelenik a függelékben, a javaslat közvetlenül kapcsolódik az Európai Unió  2000/43/EK számú irányelvéhez, kifejezetten a közvetett diszkrimináció tilalmához is. Külön intézkedésekre van szükség, hogy az Európai Bizottság, illetve az Európai Unió intézményei felismerjék a gazdasági közvetett diszkriminációt, ezért nyújtottuk be március 25-én, a bizottsági meghallgatáson Kovászna megye, Debrőd község,  a Breton Kulturális Intézet és a Baszk Nemzeti Párt beavatkozási kérelmét. 

Konkrét jogszabályszöveg kidolgozása és további részletes empirikus kutatások elvégzése tekintetben a szervezők lehetősége – ahogy a fentiekben azt jeleztük – korlátozottak. Felkérjük a Bizottságot a jogalkotási kezdeményezés beterjesztéséhez szükséges elemzések elvégzésére, és kijelentjük, hogy amennyiben a T. Bizottság erre igényt tart, azokban a lehetőségeinkhez mérten készséggel közreműködünk.

Brüsszel, 2025. március 25.